Akkor legyen Makó
Akkor legyen Makó
Mostanában sokat gondolok a felmenőimre, azokra, akiket ismertem és azokra is, akikről csak hallottam. Tudom, sokan családfa kutatásba kezdenek ebben a korban, de nekem ehhez nem lenne türelmem. Mióta ideköltöztünk az Alföldre tudatosult bennem igazán, hogy mennyi kötődésem van ide, apai és anyai részről egyaránt.
Az, hogy Makón születtem sokáig csak egy adat volt a személyimben, hiszen Budapest legmélyebb bugyrában a nyolcadik kerületben nőttem fel. Mindenkim budapesti volt, vagy legalábbis a közeli rokonságom mindenképp, a vidéki életet, kertes házat, biciklizést, nyaralást, barátokat nekem az óbudai hegyvidék jelentette, tehát még ezt is a városon belül oldottam meg.
Akkor miért éppen Makó?
Anyai nagymamám volt makói és ő volt eléggé kalandvágyó ahhoz, hogy felköltözzön Budapestre ahol gépírónő lett, nagypapám állítólag az erős ő-s (szögedi) tájszólásába szeretett bele. Szép nem?
A dédnagymamám, pedig maradt Makón, ahol kocsmárosnő volt, állítólag abba a kocsmába járt József Attila is, ami azért érdekes, mert van a családnak egy balatonszárszói ága is, nekik ott volt kocsmájuk és a költő ott is gyakori vendég volt. Még jó, hogy nagyjaink így szerették látogatni ezeket a műintézeteket, szegényebb lenne a történelem és a családfám.
Hagymavirág Szökőkút
A családi legendárium szerint a szüleimnek azért kellett Makóra költözniük, mert fiatal házasként egyikőjük családjánál sem volt hely, ez mondjuk hihető, hiszen akkoriban nagyon szorongató volt a lakáshelyzet, de néhány éve azért a keresztanyám elszólta magát, hogy a valódi ok az volt, hogy a mélyen vallásos nagyapámnak kellemetlen volt, hogy a lánya már a házasságkötés előtt várandós lett. Szerelemgyerek vagyok most na. Egyszóval, fiatal szüleim az esküvő után leköltöztek a dédimhez, hogy itt várják be az érkezésemet, még egy éves sem voltam, amikor visszatértek Budapestre.
Amire emlékszem, hogy olyan négy-öt éves lehettem és anyukámmal lementünk a dédihez vonattal. Egy gyereknek már ez is nagy élmény és nagyon vártam, hogy odaérjünk, csak homályosan van meg az érzés, hogy valami nagyon mást vártam, nagy kertes házat és ki tudja még mit, de a dédi egy belsőudvaros ház, egyik kicsi lakásában élt, ami nagyon hasonlított azokhoz a lakásokhoz, amilyenek a mi házunkban voltak otthon a nyóckerben. Ennyi benyomás maradt meg Makóról. Mint utóbb kiderült ez a ház a Széchenyi téren volt, Makó fő terén közvetlenül a Korona Szálló mellett, és azóta lebontották. A Korona Szálloda gyönyörű eklektikus épülete természetesen megvan, de hotel már nem működik benne, de étterem viszont igen.
Mi is lehetne stílusosabb időpont a rég nem látott szülőváros megnézéséhez, ha nem a saját születésnapom? Április 11. a Költészet napja, József Attila születésnapja. Na jó mindenkit megnyugtatok nagyjából ennyi a kötődésem a költészethez, mert bár sokat olvasok, de a versek sajnos ritkán ejtettek rabul, tudom, hogy nem túl romantikus ezt beismerni, de így van sajnos.
Fényírda a fényképész műterem akkori neve. Nagyon tetszik
A legendás Ford T modell egy makói mérnök Galamb József tervei alapján készült.
Mindenesetre a kirándulást a József Attila múzeumban kezdtük, itt természetesen József Attila életének eseményeit és relikviáit is megismerhettük, de ezen kívül sok mást is, néhány csodás festményt, makói életképeket, piacot szobabelsőt ábrázoló installációkat, egy gyönyörű Ford T modellt és a végén, ami nekem szintén nagyon tettszett, a nem is annyira kicsi udvaron egy komplett kis skanzent. Volt itt olyan kis parasztház, amit a tárlatvezető hölgy putrinak hívott és nem a pejoratív értelemben, hanem, mert ez az eredeti putri. Azután volt itt még olyan szintén vályogból készült kis kunyhóféle, amiről megtudtuk, hogy hordozható magtár. Igen, lehetett költöztetni. Jó nem túl nagy távolságokra, de amolyan egyiptomi módszerrel tuskókon görgetni, ha a család költözött, a felül lévő kis ajtón persze csak a gyerekek fértek be, így nekik kellett kiadogatni a szükséges gabonát. Ez azért elég szomorú szerintem. Volt itt továbbá nagyon szépen, korhűen berendezett kovácsműhely, bognár (kerékgyártó) és asztalos műhely is. És ami mindenkinek eszébe jut Makóról a hagymatermesztés és az ezt bemutató kiállítás is. Sajnos mára ez a mesterség szinte teljesen kihalt. Elnézve ezeket a szép ház és műhely belsőket azért lenyűgözött a sok célszerű eszköz, edény, szerszám és persze minden műanyag mentesen, olyan szép ez a tudás szerintem.
A hordozható magtár. Jól látszik a pici ajtó felül.
Egy egyszerű, református szobabelső. Ők foglalkoztak a hagyma termesztéssel, a katolikusok, pedig a gabonával.
A díszesebb szoba katolikusoké volt.
A modern kori újságírás megteremtője Pulitzer József volt, ennek megfelelően Makón nagyon sokféle újság létezett.
Ezután jött egy kis belvárosi séta és ebéd, egy kis fotózással.
És mivel a Marost mindenképp szerettük volna megnézni és kivételesen végeztem egy kis kutatómunkát, erre a célra legjobb a Lomkorona sétány, csodás helyen és kilátással a folyóra. Az élményt teljessé tette, hogy ezen a hétköznapi délelőttön csak mi voltunk itt. A sétánynak, vagy inkább szerkezetnek vannak kalandtúrás elemei is, de ezt kihagytuk, viszont aki szereti ezt a műfajt, annak van igazi kalandpark is a közelben.
A végén pedig megkerestük a helyi szabadstrandot, hogy még a partra is le tudjunk menni. A szabadstrand teljesen ingyenes, gondozott, parkos, gyönyörű kiszolgáló épülettel és mindenfélével, ami csak egy strandra kell és ilyenkor, szezonon kívül is be lehet menni és pihenni egyet a parton. Ezen felül még a parkolás is ingyenes és nem csak itt, hanem az egész városban, ez számomra valahogy rendkívül szimpatikus és nem azért mert nem tudnám kifizetni, hanem mert mindannyian tudjuk, hogy erre figyelni néha elég nyűgös, ráadásul valahogy azt is sugallja, hogy szívesen látnak, nem zavaró a jelenlétünk még autóval együtt sem.
Legközelebb a Hagymatikum fürdőt is megnézzük, de arra szeretnénk egy egész napot szánni.